Gyermekkorom óta érdekelnek a nem „evilági” események. Mindig más voltam, mint a többi velem egykorú gyerek. Szüleim átlagemberek, muglik (mugli, akinek nincs varázsereje), én csak fizikai síkon voltam velük kapcsolatban. Anyai nagymamám volt a boszorkányság tehetségével megáldva, amit Ő sokáig titkolt a rokonság előtt, de előttem nem tudta. Mindig is „egy húron pendültünk”. Irigylésre méltó gyermekkorom volt, édesapám belém nevelte a pozitív gondolkodást, és azt, hogy én vagyok a legszebb és a legokosabb a világon.
Már iskolás koromban is sok ember vett körül, sokat foglalkoztam mások lelki problémájával és megpróbáltam segíteni.